Az Ultimate-ről röviden

 

Bemutató videó az Ultimate frizbiről

 

A játék menete

Nincs szükség semmilyen előképzettségre, bonyolult és költséges felszerelésre, csupán egy korongra. Az ultimate-hez kifejlesztett korong stabilan száll és jól elkapható. Ha jó az idő és egy kis mozgásra vágysz, gyűjts magad köré néhány barátot, keressetek egy napsütötte, viszonylag egyenletes füves területet és már hozzá is láthattok az ultimatepálya felrakásához. Jelöljetek ki két téglalap alakú területet táskákkal, ezek lesznek a zónák (célterületek) és ezek képezik a pálya határát! Hogy a zónák milyen messze legyenek egymástól, attól függ, hányan vagytok, illetve mennyire jó a konditok: minél nagyobb a távolság, annál többet kell majd szaladni, viszont annál színesebb a játék. Alakítsatok két csapatot! A játék a nyitással kezdődik: a játékosok felállnak saját zónájuk vonalához, az egyik csapat átdobja a korongot a pályán a másik zóna felé, és ahol leérkezik (vagy ahol elkapják), onnan hozhatja a másik csapat, a támadók. A korong náluk maradmindaddig, amíg kézből kézbe tudják passzolni. A koronggal nem szabad lépni – csak a kosárlabdához hasonlóan egy lábbal kilépve sarkazni – és nem eshet le a földre. A továbbpasszolásra 10 másodperc áll rendelkezésre, amit a korongoson védekező játékosnak kell számolnia. Cél, hogy a korong eljusson a szemben levő zónába. Ha a támadók a korongot elkapják a zónában, akkor kapnak egy pontot, és ők nyitnak legközelebb. A védőka pontszerzést úgy próbálják megakadályozni, hogy szorosan követik a támadó játékosokat és a levegőben levő korongot próbálják elkapni vagy eltéríteni. Ha a támadás során földre kerül a korong (függetlenül attól, hogy ki ért bele utoljára), vagy a védők elkapják a levegőben, akkor az addig védekező csapat támadhat a másik zóna felé.

A sport különleges vonásai

A korong eldobása és elkapása rengeteg ügyességet igényel, a védők lerázásához pedig gyorsaságra és állóképességre van szükség. Komolyabb szinten tele van látványos elemekkel: rengeteg gyönyörű dobást, ugrást, vagy akár vetődést is lehet látni. Mindezek mellett a játékban nem szabályos a lökdösődés, mind a védőknek, mind a támadóknak úgy kell korongot szerezniük, hogy közben a másik mozgását nem akadályozzák. Az győz, aki gyorsabb vagy okosabb, nem az, aki erősebb. A támadáshoz szükség van mind pontos dobókra, mind gyors elkapókra, és általában az a csapat nyer, aki a legjobban tudja kihasználni a játékosok egyéni képességeit. A játékot sokféleképpen lehet játszani, mégis van két hivatalos felállás: szabadtéren egy 37 méter széles és 100 méter hosszú területen 7-7 ellen vagy teremben kézilabdapályán 5-5 ellen. Az ultimate különlegessége, hogy nincs bíró: a játékosok maguk beszélik meg a vitás helyzeteket, így ők felelnek azért, hogy sportszerű és élvezetes legyen minden meccs.

Fiatal sportág

Bár az ultimate megjelent már a 60-as években, egy viszonylag fiatal sportról van szó, különösen Magyarországon (itthon nagyjából 20 éve űzik). Nem olimpiai sportág, viszont része a világjátékoknak és számtalan komoly nemzetközi versenyt rendeznek belőle (mint például világbajnokság, Európa bajnokság). Ezen tornákon látszik, hogy mennyire jól ötvöződik a verseny és a hobbisport: a játék nagyon magas színtű, viszont a világ legjobb játékosai sem ebből élnek. Az ultimate-t üző sportolók felfogásának köszönhetően a fair play szelleme (spirit of the game) felülírja a mindenáron győzni akarást. Még a legmagasabb szintű meccseken is a játékosok elsődleges szempontnak tekintik a játék tisztaságát és az ellenfél tiszteletét. Talán épp ezek miatt a vonások miatt az ultimate közösségre világszerte jellemző egy családias hangulat és összetartás.